Párkapcsolat-meg lehet menteni?

Nem feltétlenül csak a munkahelyi, hanem a párkapcsolati kiégésért is felelősek lehetnek a szürke hétköznapok, a monotonitás és az egymás után sorjázó egyforma napok. A gyakori anyagi gondok, a számlák befizetése, az állandó rohanás, a stressz és a fáradtság is nagy szerepet játszanak ebben. A gyerekek születése és nevelése egy ideig összetartó erő lehet, és a másik iránti tisztelet is befolyásolhatja a kiégést. Azonban a valódi megoldást csak az új közös élmények, a párkapcsolati gyengédség, a tűz és a szenvedély újra fellobbantása, illetve a megfelelő és rendszeres kommunikáció hozhatja el.

Nem biztos, hogy menthetetlen egy kapcsolat, ha állandóak a veszekedések, vagy ha gyakran dühösek és frusztráltak vagyunk, esetleg átmenetileg nem érezzük a régi szerelmet. Az elhidegülés egyik legjobban észrevehető jele, ha már nem örülünk a másik örömének, sikerének, és nem szomorodunk el a másik bánatán vagy fájdalmán. Teljesen közömbös érzések uralkodnak el rajtunk a társunkkal kapcsolatban, és egyszerűen nem figyelünk rá, nem érdekel, mi történik vele.

Az empátia kiürülését jelenti a kiégés, amikor valaki elveszíti érdeklődését nemcsak a munkája, de a társa iránt is. A szürke hétköznapok nagyon gyakran párkapcsolati kiégést hozhatnak magukkal. Szépen lassan elmúlnak az esti beszélgetések, a huncut pillanatok, és a közös minőségi idő eltöltése helyett a társas magány marad. Mikor már nem párként, hanem testi és érzelmi távolságban élnek egymás mellett, az eltávolodás egyre csak nő. Talán észrevétlenül, talán észleli egyik fél, de nincs energiája tenni ellene. Ekkor már elmaradnak az érzelmi és fizikai együttlétek, a kedves gesztusok és a simogatások, a gazdasági közösség vagy még az sem, hiszen gyakori, hogy külön kasszán élnek a párok, még akkor is, ha gyermekük van.

Minden kapcsolatba időt, energiát és munkát kell fektetni nap mint nap. Sokan elfelejtik, hogy egy kapcsolat magától nem működik, meg kell dolgozni érte. Gyakori, hogy csak az egyik fél érzései hűlnek ki, míg a másik fél még jobban ragaszkodik, még inkább próbál kedvére tenni a másiknak, akár könyörög is, mert fél, hogy elveszíti a párját. Ez azonban csak ördögi körhöz vezet: minél jobban ragaszkodik az egyik, a másik, akinek már kihűltek az érzései, annál inkább távolodik. Sok esetben az elhidegült fél megalázza a másikat, és a könyörgés, önfeláldozás, fenyegetés már nem segít, csak tovább mélyíti a szakadékot.

Ha mindkét fél elhidegül, az némi biztonságot adhat a kapcsolat lezárásához, de nehéz onnan folytatni, ahol már nincsenek érzelmek, csak racionális érvek. Ketten többet keresnek, könnyebb fizetni a terheket, közös a ház, együtt kell maradni a gyerekek miatt – de ez hosszú távon nem tartható fenn. Előbb-utóbb megjelennek a hazugságok, a titkok, a hűtlenség, és akár pszichés problémák, pszichoszomatikus tünetek is kialakulhatnak.

Egy párkapcsolati krízis során érdemes feltenni magunknak a kérdést: mi mit tettünk, vagy teszünk, hogy változzon a helyzet? Nem igazságos elvárni, hogy a másik fél ugyanúgy szeressen, mint öt évvel ezelőtt, ha mi nem teszünk bele ugyanannyit a kapcsolatba. Ez vonatkozik érzelmekre és testi vágyakra is. Hogyan várhatnánk el, hogy tiszteljen bennünket, ha mi sem tiszteljük őt, ha nem mutatjuk ki, hogy fontos nekünk? Hogyan várhatnánk el, hogy ugyanúgy szeressen, ha mi csak kapni akarunk, de adni semmit?

Érdemes mindezen elgondolkodni és cselekedni. Talán még nem késő, talán még helyrehozható a kapcsolat. Párkapcsolati, önismereti és önértékelési probléma esetén bátran keressünk fel mentálhigiénés szakembert vagy pszichológust.

(DHL-2024)