Milyennek is látom magamat?

Önismeret: énkép,önbizalom, önértékelés,önbecsülés. Mi a különbség?

Énkép, önértékelés, önbizalom, önbecsülés. Gyakran tévesen használjuk ezeket a fogalmakat, szinte egymás szinonimájaként. Ahhoz, hogy egy nehezebb élethelyzetből, elakadásból el tudjunk indulni a változás útján, elengedhetetlen a fejlődés. Ahhoz, hogy a fejlődés létrejöhessen, elsősorban önismeretre van szükség, elengedhetetlen az önbizalom fejlesztése, a pozitív önbecsülés kialakítása, a szorongások csökkentése, a motiváció meglelése, a megfelelő megküzdési stratégiák elsajátítása.

Az énkép, önértékelés, az önbizalom és önbecsülés négy külön dolog, bár kapcsolódnak egymáshoz.

Az önmagamról alkotott kép nem egyenlő azzal, aki vagyok. Azok a tartalmak tartoznak ide, amiket hajlandó vagyok elfogadni magamról. Van, hogy ezek csak részletekben egyeznek meg, vagy van, hogy nagyon torz a valódihoz képest. Néha teljesen más az énkép, mint a valóság. Akkor vagyok jól, ha az önmagamról alkotott kép minél inkább hasonlít a valós, reális képhez. Minél többet tartalmaz belőlem. Az önmagamról alkotott kép lehet pozitív vagy negatív is.

Az önértékelés azt jelenti, hogy reflektálok magamra. Valamilyen minősítést, vagy ítéletet. Például ha azt mondom, hogy én szoktam beszélgetni magammal, de ez teljesen rendjén van, akkor ez egy pozitív önértékelés. Ha azt mondom, hogy ma minősíthetetlenül beszéltem egy embertársammal és szégyenlenem kell magamat, az ott és akkor egy negatív önértékelés. Az önértékelés része az énképnek és nem egyenlő az önmagamról alkotott képpel.

Az önbizalom kapcsolódik az önmagamról alkotott képhez és az önértékeléshez. Változó, hogy kinek mennyi az önbizalma és az vajon megközelíti-e a realitást.

Önbecsülés, és ez a lényeg. Az előző háromnál ez egy mélyebb fogalom. Ez azt jelenti, hogy az alapvető viszonyom önmagammal, az élettel, a másik emberrel, a világgal szemben. Erre azt mondjuk, amikor az élet rendben van. Amikor kerek a világ. Negatív önértékelés esetén is lehet pozitív az önbecsülésem.

Az önbecsülés lehet külső és belső egyaránt. A külső és belső azt határozza meg, hogy honnan táplálkozik az önbecsülés, kívülről vagy belülről. Önmagammal vagyok rendben belülről, vagy külső megerősítés kell (munka, társkapcsolat) ahhoz, hogy jól legyek.

Nézzük ezt is részletesen:

Pozitív belső és külső önbecsülés: Az ember a nehézségeket kihívásnak éli meg, ösztönzően hatnak. Kudarc esetén bármikor tud a belső önbecsüléséhez nyúlni, az bármikor előhívható. Tudja élvezni az életet. Belső késztetést érez arra, hogy csináljon valamit, hogy valami jót csináljon. Ennek negatívuma, hogy esetenként többször kellene megállnia.

Külső önbecsülés van, belső nincs: Ők a kényszerteljesítők. az önbecsülés forrása a teljesítmény által kívülről táplálkozik. Muszáj jól csinálni, amit csinál. Közben pedig szorong és aggodalmaskodik, hogy nem jól csinálja, s e miatt rosszul érzi magát. Gyakran éli meg fenyegetésként a bírálatot. Ilyenkor kritizál, támad. A teljesítmény sikerétől csak átmenetileg van jól. Folyamatosan a külső megerősítést várja. De vajon elhiszi-e, hogy amit csinál, az tényleg jó? Ez a társkapcsolatokban is gyakran megjelenik. Amikor azt mondja például Editnek a párja, hogy: -De szép vagy Edit! Olyan gyönyörű a szemed! - akkor ezt csak egy ideig hiszi el. Addig, amíg valami negatív dolog nem történik. Negatív történés esetén máris semmissé válik ez a pozitív megerősítés. Pozitívuma annak, hogy van külső önbecsülés, de belső nincs, az, hogy ezek az emberek óriási teljesítményre képesek munkájuk során.

Belső önbecsülés van, de külső nincs: Ők a magabiztosak. A tipikus "nemérdekelkimitgondol". Ők az életélvezők. Tudnak gyönyörködni az életben, meglátják a szépet. Negatívum, hogy kevés dolog születik meg általuk.

Nincs külső és nincs belső önbecsülés sem: Ők a nélkülözők. Hiába teljesítenek, attól csak viszonylag rövid ideig vannak jól, de közben is erősen szoronganak. Kapcsolatokat keresnek, ebből szeretnének életkedvhez, örömhöz jutni. A kapcsolatokból szeretnének táplálkozni. Amit nem kaptak meg csecsemő, vagy gyermekkorban, azt felnőttként, a kapcsolataiban próbálja megszerezni. Szeretethiány, szeretetmohóság jellemzi. Ugyanakkor fél is a kapcsolatoktól, fél, retteg az elhagyatottságtól. Ha van belső önbecsülés, akkor önfeledten tudok egy kapcsolatban lenni, szabad vagyok. Ha nincs belső önbecsülés, csak külső van, akkor muszáj a kapcsolat, de nem vagyok benne szabad. Itt ismerhető fel például a társfüggőség egy vonása. Az alapélmény a gyerekkorból jön. Ott elláttak, figyeltek-e a szükségleteinkre, azonnal reagáltak-e? Vagy pedig az elhagyatottság élményét hoztuk magunkkal.

Összefoglalva, ha egy ember nekiáll bátran egy mézeskalács házat készíteni nulla tudással, mert azt mondja: -Én ezt meg tudom csinálni, akkor az önmagáról alkotott képe pozitív. Ha nem sikerül jól a házikó, és azt mondja: - Ezt elrontottam, nem így kellett volna nekiállni, - akkor az akkori, eseti önértékelése éppen negatív. De ha újra nekiáll, és eltökéli, hogy: - Ezt most jól fogom megcsinálni, akkor van önbizalma. A házikó nem lett olyan szép, mint várta, de mikor belenéz a tükörbe, és azt gondolja, hogy: - Ez nem lett tökéletes, de az élet ettől még gyönyörű, akkor pozitív az önbecsülése.

Tehát a cél, a pozitív önbecsülés elérése. Egy mentálhigiénés szakember feladata annak segítése, minden oldalról való megtámogatása. Mert ha a pozitív önbecsülés megvan, akkor az előzőekben lehetnek negatív vonások, attól még az ember jól van és az élet szép.

(DHL-2024)