Más-e a másság?

Amikor azt halljuk, hogy valaki más, mire is gondolunk? Az első, ami szinte azonnal beugrik

mindenkinek, az a szexuális különbözőség, pedig ennél sokkal több. Szexuális identitásunk, vágyunk,

fétisünk akár másságunk vállalása, szabad megélése egyik alapköve az önismeretnek, s nagyban

hozzájárul a helyes és sikeres önfejlesztéshez. Nem tudja a másságát felvállalni az, aki nem ismeri

önmagát. Csak a szégyent és a haragot fogja érezni, s az emberek zömétől csak ítélkezést fog hallani.

Jelenlegi magyar társadalmunkat arra ösztönzik, hogy ne fogadja el a másságot. Csak fekete és fehér

létezik, színes nincs. Mindenkiben ott szunnyadnak az egyéni vágyak, de a média és a társadalmi

nyomás hatására nagyon sokan ezt nem merik bevállani. Nem mernek ezzel szembenézni. Mert akkor

mit mondanak az emberek, a szomszédok, az ismerősök? Hogy ő akkor nem normális, beteges

hajlamú. Beszorítja önmagát egy biztonságos komfortzónába, s gyakran egy életen át marad a

szorongás és búcsút int egy esetlegesen boldog életnek. Ha valaki csak úgy tudja megélni a vágyait, az

identitását, hogy azt titkolnia kell, nem vállalhatja fel, akkor idővel torzulhat a személyisége akkor is,

ha a saját szokásai mentén ezt már nem érzékeli.

Óriási teher állandó szorongásban, titkolózásban élni. egy ekkora súly alatt megrokkanhat a lélek és

nem lesz képes érzelmileg kötődni senkihez. Elidegenedik, egyedül marad. Mielőtt másokat

megítélünk, gondoljunk arra, hogy mekkora károkat is okozhatunk. Hiszen annyi olyan terület van az

életünk folyamán, ahol rólunk is ítélkezhetnének?...Nekünk vajon hogy esne? Nem vagyunk

egyformák, és ez így rendben van.

A másságot gyakran összetévesztik a perverzióval. Sajnos igen. Beszélni erről még mindig nehéz, aki

megpróbálja, könnyen a másság megbélyegzésen túl a perverz kategóriában találja magát. Így sokan

inkább elfojtják, nem tudnak megbirkózni ennek felvállalásával még egy intim környezetben sem,

nyomja őket a megítélés. A szexualitásunk négy fal közé való, de a környezet felől folyamatosan

érkező ítélkezés a hálószobába is bekúszik, és ott sem hagyja szabadon az egyén megélését.

A homoszexualitás gyűjtőfogalom, a nem heteroszexuális vágyak jelölésére és azokra is utal, akik nem

többségi szexuális orientációval vagy nemi identitással élnek. Ők a leszbikusok, a meleg férfiak, a

biszexuálisok, a transzexuálisok, a qeer identitásúak. De ide tartoznak a hermafroditaként nevezett

személyek és az aszexuálisok is. Ezeket az embereket az LMBTQ+ szóval jelöljük és összességében a

népesség 10%-át teszik ki. Ebből a 10%-ból vajon hányan vállalják fel másságukat?..

A titok elszigetel, vagyis szenvedést okoz a titok hordozójának és annak környezetének. Olyan, mint

egy fekete lyuk…Befelé mennek az információk, de kifelé nem. Ha valamiről nem lehet beszélni, az

vákumot teremt és a kötődést is megakadályozza. a környezet ugyanúgy megsínyli.Egy állandó

pszichés tartózkodást vált ki. A titkok hatásai ráadásul transzgenerációsan öröklődnek, lenyomatot

hagynak a következő generációban úgy, hogy az érintett nem is tudja. A tisztázatlanságok pedig

pszichés tüneteket okozhatnak.

" Az átlagember a homoszexualitást hajlamos lecsupaszítani a szexualitásra. ha meghallja valakiről,

hogy meleg, akkor ez nem egy tulajdonsága lesz a másiknak, hanem A tulajdonság- jóllehet, ez

csupán egyik vonása a sok közül. Arra gondol, mit csinálhat az illető az azonos nemű partnerével-

holott, ha például egy heteroszexuális ember találkozik egy várandós nővel, akkor sosem az jut

eszébe, hogyan, milyen szexuális aktus közben lett a gyerek. Mindenkinek megvannak a szexuális

szokásai, hálószoba titkai, ez természetes, általában mégsem jut eszünkbe, hogy ott mi történik-

kivéve a melegekkel kapcsolatban. Ez az információ tudatosan vagy tudattalanul a saját

szexualtásunkhoz és/ vagy a melegséghez való viszonyunkat is érinti- és a pszichológia szerint sok

esetben a melegek ellen legvehemensebben ágálók rendelkeznek a legerősebb tudattalan

homoszexuális beállítottsággal" (Dr Ritter Andrea)

Az előbújás egy pillanat az identitásküzdelemben, ami jobbára a saját identitás elfogadása és

tolerálása fejlődési szakaszban jelenik meg. Általában a barátok tudják meg először, aztán a szülők és

a család. A szülők reakciója igencsak tipikus. Ijedtség, pánik. Mi történt, hogy így kisiklott ez a

gyerek? Majd csak elmúlik, az nem lehet, hogy így marad..El ne mondd senkinek…Tudja már valaki?

aztán következik a bűntudat: Mit rontottam el? Itt fontos megjegyezni, hogy a gyerek maradt

ugyanaz. Nem hiszek abban, hogy nem voltak előjelek, amiket ne lehetett volna észrevenni. Sokszor a

családtagok a felvállalás előtt már sejtik és akár csípős megjegyzéseket tesznek a melegekre, abban

bízva, hogy ez egy átmeneti állapot. A gyerek ugyanaz maradt. Az újonnan megismert tulajdonságát

integrálni kell a róla eddig kialakított képbe. Az érintetteknek három, négy év kell az önelfogadáshoz,

és körülbelül ugyanennyi kell a szülőknek is.

A melegség felfedése nem egy pillanat, hanem egy folyamat. az érintettnek újra és újra át kell élnie,

azzal a szorongással, hogy nem tudhatja, a másik mit szól majd hozzá. A különböző helyzetekben

történő előbújás gyakran az egész életét végigkíséri.

Fejlődésünk a világban párhuzamosan halad a melegek egyenjogúságával. Ezek a típusú családok

óhatatlanul mások lesznek, de nem rosszabbak egy átlagos családnál.

(DHL-2024)