Határsértő kapcsolatok
A hosszú távon fenntartott határsértő kapcsolatban mindkét fél sérült, és mindkét fél diszfunkcionálisan működik. Ahhoz, hogy határainkat képesek legyünk kijelölni és betartatni, egészséges önértékelésre van szükségünk.
A határaink rólunk szólnak, az igényeinkről, szükségleteinkről, hogy mit szeretnénk másoktól. Ehhez ismernünk kell önmagunkat, s tudnunk kell azt is, hogy igényeink jogosak.
A sérült önértékelés azt a hiedelmet alakítja ki bennünk, hogy nem lehetnek igényeink, nem lehetnek határaink és csak akkor vagyunk szerethetőek, ha megdolgozunk érte. A másik tényező a rettegés az elhagyatottságtól, ami különösen sérülékennyé tesz bennünket, és ez vezérli döntéseinket.
Egy manipulatív ember ettől úgy érezheti, hogy ütőkártya van a kezében, hiszen bármit megtennénk, hogy a kapcsolatot életben tartsuk. Azt hihetnénk, hogy az alárendelő fél szeret igazán, és az egyetlen hibája a túlzott önzetlenség. Valójában azonban nem az önzetlenség áll a viselkedése mögött, hanem a hibás működés. Ez miatt úgy érzi, hogy csak akkor szerethető, ha valakinek megfelel. A maga módján az alárendelődő sem szeret, csak használja a partnerét, a saját hibás önértékelése stabilizálására.
Azt hihetnénk, a domináns félnek "bejött az élet". Valójában pedig az ő önértékelése is hibás, hiszen "gazdaként" viselkedik és nem társként. Az uralkodó, manipulatív társkapcsolati viselkedés mögött legtöbbször az önértékelés sérülései vannak. Az irányítás biztonságot ad. Én vagyok az erősebb, nem bánthat senki. Ha találok valakit, akinek gyenge az önértékelése, majd manipulációval és érzelmi bántalmazással fokozatosan összetöröm a már sérült énképét, végül olyan valakit kapok, aki már nem bízik magában. Ezt az embert én fogom irányítani.
Az ilyen kapcsolatból nagyon nehéz kilépni. Kívülről nézve egyértelmű, hogy mindkét embert rombolja ez a dinamika. De a két típus sérülései kiegészítik egymást. Ezért fontos, hogy a család, a barátok tükröt tartsanak nekünk. Máskor olyannyira szenvedünk, hogy muszáj szembesülnünk. Ha eljutunk a felismerésig, ha el akarunk indulni a fejlődés és gyógyulás útján, mindenképpen kérjünk segítséget családtól, barátoktól, s ha szükséges, mentálhigiénés szakembertől.
(DHL-2024)