Függő családból jöttem...
Gyermekként:
Az alkoholisták gyermekei hasonló környezetben nőnek fel. A személyek különbözhetnek, de ami minden alkoholista otthonban történik, az nem különbözik túlságosan. Bizonyos történetek különbözhetnek, de általában egyik alkoholista otthoni környezete ugyanolyan, mint a másik. A feszültség és az aggodalom megnyilvánulása mindig jelen van. Változhat, ami történik, de előreláthatóan minden történést fájdalom és megbánás követi. A különbségek inkább abban rejlenek, hogy gyermek miként reagál az élményekre, mintsem magukban az élményekben.
A legtöbb ilyen gyermek sokat fantáziál arról, hogy elhagyja az otthonát, vagy szülei meghalnak, esetleg előkerül valaki aki azt mondja:
Tévedés történt, ők nem a te szüleid. Én vagyok az anyád/ apád. Most elviszlek magammal.
Iskolai helyzet:
Ezek a gyermekek rengeteg tulajdonságot átvesznek szüleiktől. Az emberek úgy viselkednek, ahogy megtanultak viselkedni, akár tetszik, akár nem, akár akarják, akár nem, Az alkoholbetegek nem akarják vállalni a felelősséget viselkedésükért.
A másik ilyen tulajdonság az érzelmek elrejtése. Nagyon jellemző, hogy egy :
Hogy vagy?-
kérdésre automatikus válaszként az a felelet, hogy " Minden rendben van". Ahelyett, hogy az igazat, a valóságot mondaná ki a gyermek. Teszi ezt szégyenérzetből, bűntudatból, illetve azért, mert azt is megtanulja, hogy hazudni lényegesen egyszerűbb, mint az igazat megmondani. Megtanulja magában tartani az érzéseit, vagy talán még magának sem bevallani.
Barátok:
Nehéz számukra barátokat szerezni. Először is nehéz elhinniük, hogy az emberek tényleg kedvelik őket.. Végül is egész életükben azt hallották, hogy milyen ócskák, mennyire nem érnek semmit. És ha nem szavakban mondták el, akkor is tudták, hogy igaz, mert ha nem lett volna igaz, akkor apunak nem kellett volna innia. – Ez a gondolat van a fejükben elültetve. Ha mégis sikerül baráti kapcsolatokat kiépíteni, akkor folyton attól félnek, hogy a titok kiderül.
Egy gyermek a körülötte lévő fontos emberek szerint határozza meg, hogy kicsoda. Amint idősebb lesz, ő maga hozza meg ezeket a döntéseket, legalábbis így is kellene tennie. Azonban először a mások által mondott dolgokból tudja meg, hogy kicsoda, és befogadja ezeket az üzeneteket. Így önérzetük, önbecsülésük szinte nincs. Mindig a mások által alkotott, vagy kimondott vélemények szerint tartják magukat jónak, vagy rossznak.
"Szeretlek, menj el!" Ez a mondat jellemzi egész gyermekkorukat. Ez mit jelentett? Az anya azt mondja:"Szeretlek". A gyermek hallotta, átérezte a szavakat. Szeretik, de nincs rá szükségük. Útban vannak. Ennek a mondatnak a kettőssége az egész életüket végig kíséri.
Ez a kettős minta mindenképpen zavaros .Az igazi üzenet az : "Ha részeg vagyok, azt csinálok, amit akarok." Az alkoholizmust nem csak az alkoholbeteg használta kibúvónak, hanem valószínűleg a gyermek is megtanulta azt saját viselkedése mentegetésére felhasználni.
Most:
Felnőttként elgondolkodni:
Milyen szerepet játszott a múlt az életedben? Mely dolgokat tudtál a javadra használni a múltadból? Mely dolgok vannak a múltadból újra? Hogyan látod önmagad??
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei találgatják, hogy mi a normális.
Mivel egész életük egy káoszban tellett, nem volt előttük minta arra vonatkozóan, hogy mi a normális, családban, párkapcsolatban, baráti kapcsolatban stb, így nincs tapasztalati tényező mögöttük a normális viselkedést illetően. Ők egész életükben azt találgatják, mi a helyénvaló, nehogy mások sejtsék, hogy ők ezt korántsem tudják. Olyan dolgok miatt aggódnak és esnek kétségbe, amelyek miatt – szerintük – más emberek nem aggódnának, és nem kerülnének zavarba. Nem rendelkeznek a kérdezés szabadságával, ezért soha nem tudják biztosan, mi a valóságos helyzet.
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehezen visznek véghez egy tervet elejétől a végéig.
Apa ki akarta festeni a nagyszobát. Kipakolt. De maga a festés nem történt meg hónapokig, esetleg évekig, vagy sosem…Ebben nőnek fel, így számukra ez tűnik normálisnak. Ezt a mintát látták. Így nincs felelősségérzetük azzal kapcsolatban, ha elkezdett dolgaikat félbehagyják, esetleg örökre.
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei akkor is hazudnak, amikor ugyanolyan könnyű lenne igazat mondani.
Az évek alatt megtanulták , hogy nem kell őszintének lenni, sokkal egyszerűbb hazudni még egy egyszerű kérdésre is. Szégyenérzet, bűntudat…Nem kell kiadni a valóságot, az érzelmeket, érzéseket. Mosolyogni, s belül sírni vagy ordítani. Ezt megtanulják ezek a gyerekek. S a tanulási folyamat során megtanulják maguk is, a saját érdekükben felhasználni. Kibúvókat keresni feladatok alól a hazugságok által.
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei kíméletlenül ítélik meg önmagukat.
Alkoholista szülők gyermekei sosem érezhették elég jónak magukat. Azokat a mondatokat hallották napról napra, évről évre, melyekkel durván bántalmazták őket lelkileg. Ócska vagy, semmitérő vagy, nem vagy elég jó, miattad iszik apád…Állandóan kritizálás. Ennek semmi értelme, de ha valamit elég sokszor és elég sokáig hall az ember , a végén elhiszi.. Ennek eredményeként önmagával szembeni negatív érzésekbe formálta ezeket a kritikákat. Ezek megmaradnak, bár esetleg senki sem kritizálja őt többé.
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehezen szórakoznak.
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nagyon komolyan veszik önmagukat.
Ezeknek a gyerekeknek tulajdonképpen nem volt gyerekkoruk. Nem volt felhőtlen móka, kacagás. Kiabálás, veszekedések, verekedések jutottak és nagy valószínűséggel rengeteg házimunka. E mellett bűntudat, szégyen, titkok. Nem tudták magukat jól érezni, hiszen otthon attól kellett tartani, hogy mikor robban ki a vita, mikor jön haza részegen egyik vagy másik szülő, egyáltalán rend lesz e a lakásban ha valamelyik barátot odahívja… Ha elment otthonról, akkor a gondolataik folyton otthon jártak, mi lehet otthon. Ezekből a gyermekekből hamar "felnőtt" lett. Adott esetben rajtuk állt vagy bukott akár a család egysége, vagy egy kisebb testvér nevelése. Ez az egész kör egy állandó szorongást, belső feszültséget eredményezett. Így képtelenek kiszakadni és lazítani. Végül feladják az ezirányú próbálkozást és magányosak lesznek. Jobb esetben könyvekbe (egy másik világba ) temetkeznek, rosszabb esetben drog vagy alkohol hozza a felmentést a feszültség alól.
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehézségekkel küszködnek a bensőséges kapcsolatok terén.
Magukban hordozzák a "gyere ide, menj el" élményt – a szerető szülő-gyermek kapcsolat hiányát. Az egyik nap úgy érzik, hogy szeretik őket, a másik nap pedig úgy, hogy visszautasítják őket. Az elhagyástól való félelem az a szörnyű rettegés, amellyel felnőnek. Ha ez a félelem nem is megsemmisítő, mégis bizonyosan jelen van. Ha nem tudjuk, hogy milyen egy tartós, napról-napra egészséges, bensőséges kapcsolat egy másik emberrel, akkor ez nagyon fájdalmassá és komplikálttá teszi egy ilyen kapcsolat kialakítását.
Az elhagyástól való félelem eredményeként nem biztosak magukban. Nem hiszik, hogy szeretetreméltóak. Ezért keresik másokban, hogy mi az, amit nem tudnak maguknak megadni ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Jól érzik magukat, ha valaki más azt mondja hogy jó vagy. Ezzel óriási hatalmat adnak ki a kezükből. Egy kapcsolatban megadják a másiknak azt a hatalmat, hogy felemelje, vagy letaszítsa. Nagyszerűen érzik magukat, amikor jól bánnak velük, de amikor nem akkor teljes lehangoltság kerekedik rajtuk és értéktelennek érzik magukat.
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei túlzott mértéhben reagálnak olyan változásokra, amelyeket nem tudnak irányítani.
Az alkoholista szülők gyermekei megtanulják hamar, hogy gondoskodniuk kell a családról szüleikről, önmagukról. A szülők hiteltelenek, csak ígérgetnek, az ígéretekből soha nem lesz semmi. Ők viselik gondját a környezetüknek. Önmaguk a biztos pont. Ez nem változik (beléjük ivódik) felnőtt korukra sem. Csak önmagukban bíznak, a saját maguk által elvégzett munkában. Hiszen megtanult jobban bízni önmagában, mint bárki másban, mert lehetetlen számára egy másik emberben bízni.
Az alkoholista szülők felnőtt gyermekei állandóan elismerésre és megerősítésre vadásznak
A gyermekként kapott üzenet nagyon zavaros volt. Nem feltétel nélküli szeretet volt. Nem az volt, hogy: "Szerintem te nagyszerű vagy", hanem: "Nem vagyok túl boldog amiatt, amit az előbb csináltál." A meghatározások nem voltak világosak, és az üzenetek vegyesek voltak. "Igen, nem, szeretlek, menj el." Ezért meglehetős zavarokkal nőttek fel önmagukkal kapcsolatban. Negatívan értékelik azokat a megerősítéseket, amelyeket gyerekkorukban nem kaptak meg minden nap. Felnőttkorban már nagyon nehéz elfogadni a pozitív megerősítéseket, hiszen akkor változtatni kellene az önmagukról alkotott negatív és jól megszokott képen.
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei általában úgy érzik, hogy mások, mint a többi ember
A másság érzése már gyerekkoruk óta bennük van, és ha a körülmények nem is biztosítják ezt, akkor is dominál bennük ez az érzés. A többi gyereknek volt arra lehetősége, hogy gyermek legyen. Nekik nem volt. Őket az foglalkoztatta ami otthon zajlott. Az otthoni problémák miatti aggodalom minden mást elhomályosított az életedben.
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei vagy nagyon felelősségteljesek, vagy nagyon felelőtlenek.
A probléma itt a tökéletesség. "Ha nem vagyok tökéletes, akkor semmi vagyok. Ha nem vagyok tökéletes, visszautasítanak. Elhagynak. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de ha erősen törekszem rá, akkor tökéletlenségemet eltitkolhatom. Ezért tökéletes beosztott, tökéletes házastárs, tökéletes szülő, tökéletes barát, tökételes gyerek leszek. Mindig tökéletesen fogok kinézni. Mindig az odaillő dolgot fogom mondani. Ha tökéletes vagyok, szeretni fognak a főnökeim, a szüleim, a barátaim. Csak azt kell megtennem, amit kérnek tőlem, és még annál többet. Csak mindent meg kell tennem. Csak nehogy a szőnyeg alá söpörjenek!"
Sok túlzottan felelősségteljes embernek meg kell betegednie ahhoz, hagy leállítsa magát. Ez az egyetlen kiút. Mindig csak adnak és adnak, és annyit vállalnak magukra, míg nem marad semmijük, megbetegszenek, és kiégnek. Addig nem is találnak elfogadható okot a leállásra.
Keretek kell szabni és megtanulni nemet mondani
A felelőtlenség is jellemző lehet. Ez két okból, az egyik, hogy mindig is felelőtlen volt a viselkedés, de az is lehet, hogy a túlzott megfelelés következményeként kiégés következett be.
A gyógyuláshoz el kell kezdeni adni önmagának. Megtanulni értékelni önmagát.
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei rendkívül hűségesek, még akkor is, ha szembesülnek annak bizonyítékával, hogy hűségüket nem érdemlik meg.
A hűség csodálatra méltó tulajdonság. Azonban bármely szélsőséges tulajdonság káros lehet. Válogatás nélkül mindenkihez lojális. Rendkívül értékesek bármelyik kapcsolatukban. Az elhagyástól való félelem lehetetlenné teszi számukra, hogy hűtlenek legyenek. Egyszerűen benne maradnak egy rossz kapcsolatban, legyen az baráti vagy párkapcsolat. Mentségeket keresnek, hogy miért is jó ez nekik, miért is nem szállnak ki az adott kapcsolatból
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei impulzívak.
Hajlamosak anélkül cselekedni, hogy komolyan megfontolnának más viselkedésformákat, vagy a lehetséges következményeket. Ez az impulzív viselkedés zavarodottsághoz, önutálathoz, és a környezetük felett gyakorolt irányítás elveszítéséhez vezet. Ennek eredményeként több energiát használnak fel a zűrzavar megszüntetéséhez, mintha először megfontolták volna a választási lehetőségeket és a következményeket
KÖVETKEZTETÉSEK
Az alkoholizmus területén három olyan állítás van, amelyben általános az egyetértés:
Az alkoholizmus örökletes a családokban. Ritkán látunk elszigetelt esetet. Valaki, valahol máshol a családban vagy szenvedett, vagy jelenleg szenved a betegségben.
Az alkoholbetegek gyermekei számára nagyobb annak a kockázata, hogy ők is alkoholisták lesznek, mint a lakosság zömének gyermekei számára. Lehet bármilyen fejtegetés a környezetről vagy a genetikáról, vagy a kettő kombinációjáról, ehhez az állításhoz nem fér kétség.
Az alkoholbetegek gyermekei hajlamosak alkoholbeteggel házasodni. Ritkán mennek bele a házasságba ezzel a tudattal, de újra és újra megfigyelhetjük ezt a jelenséget.
Egy alkoholista szülő felnőtt gyermekének rengeteget kell dolgoznia önmagán, hogy a hozott traumákat, viselkedési formákat megtanulja feldolgozni és átdolgozni. Hogy az a bizonyos túlműködő GABA ne okozzon folyamatos alulhangoltságot. Szinte meg kell tanulni az életigénlést, az élet szeretetét. Minderről bővebben Janet Geringer Woititz :Alkoholbetegek felnőtt gyermekei című könyvében olvashatunk, illetve gyakorlati segítséget kérhetünk mentálhigiénés szakembertől.
(DHL-2024)