Az elvárás vagy a szeretet ünnepe?..
A kutatások is kimutatták, milyen alapvető szerepe van mentális állapotunkra az évről évre visszatérő
Karácsonynak, ami – bár egyeseknek lehet nehéz időszak, szólhat például egy gyász felerősödéséről
vagy a magányról – sokaknak a béke, öröm, biztonság és szeretet megélése. A nehéz időszakokban ez
fokozott kontrollérzetet biztosíthat, növelheti az önbecsülésünket, erősíti a valahova tartozás
érzését, értelmesebbnek tarthatjuk az életünket, reménnyel tölthet el. De ezek a napok előhozhatják
belőlünk a gyermeki érzelmeinket, az egykori szép emlékeket is, ezek révén erősítik a családi
kötődést. Nem utolsósorban pedig a Karácsony az ajándékozás révén sokak szeretetnyelvét is érinti,
segít a kapcsolódásban.
A Karácsony lényege mára sajnos némiképpen megváltozott. Sajnos, az utóbbi években azt
tapasztalhatjuk, hogy egyre inkább a külsőségekről is szól ez az ünnep. A bevásárlóközpontok, boltok
telve vannak, mindenki az ajándék nagyságával, pénzbeli értékével próbálja kimutatni szeretetét,
mint ha az lenne a mérce, hogy mennyire szeretjük a másikat. Egész évben nem volt idő meghallgatni
a másikat, hogy valójában mi is van vele, de most a szeretet ünnepén elhalmozzuk ajándékkal. Minél
nagyobb felhajtás legyen. Elfelejtjük, hogy ez az ünnep a szeretet ünnepe. Arról szól, hogy együtt
legyen a család, örüljünk, hogy azokkal lehetünk, akiket szeretünk. Nem csak akkor lehet szép
ünnepünk, ha eszünk-iszunk, és drága ajándékot veszünk.
S itt jön az emberek másik csoportja, akik ezen ünnepkor lelkiismeretüket próbálják rendezni azzal,
hogy másokat ajándékoznak meg, vagy éppen adományoznak. Hosszú évek tapasztalata az is, hogy az
emberek egész évben szinte észre sem veszik a rászorulókat, de ilyenkor hangos és látványos
adakozás történik. Aztán januárban minden megy tovább. De miért is adakozunk?
Akár pénzzel, akár idővel vagy odafigyeléssel ajándékozunk meg másokat, attól mi is jobban érezzük
magunkat: nő az önbecsülésünk, csökken a stressz-szintünk, és a környezetünk szemében is
elismerésre számíthatunk. Amikor segítünk valakin, jobb embernek érezzük magunkat, hiszen
felemelő érzés látni, hogy jót tettünk valakivel. Az adakozás erősíti identitásunkat, összetartja a
közösségeket.
De mi van azokkal, akiknek nincs szeretettel teli várakozás az ünnep kapcsán? Akik valamiért nem
tudják magukénak érezni az ünnepi érzést, nem tudják átélni és megélni a szeretet ünnepét, mert
fájdalmas emlékekkel teli, vagy mert nem élnek a családtagjai, vagy haragban van velük, esetleg
betegek, vagy a barátaik elfordultak tőlük. Vagy egyszerűen csak magukban szeretnének lenni,
megpihenni, gondolkodni, elmélkedni szeretnének az ünnepben? Jól létünkhöz, a kielégítő mentális
állapotunkhoz az is hozzá tartozik, hogy úgy éljük meg az ünnepet, ahogy mi szeretnénk.
Ma a karácsonyi rokonlátogatás teljesen más, mint régen. Sok olyan család van, akik várják a
találkozást, de sokan nyűgként élik meg. Természetesen átugrunk a nagyszülőkhöz, vagy mi hívjuk át
őket, hadd legyenek ők is családi körben, és így mi is lehetünk egy kicsit újra gyerekek. Ezután végre
lenne pár nap, amikor semmit nem kell csinálni: a jól megérdemelt évvégi pihenést alvással,
nyugalommal, igazából szerelemmel és a gyerekekkel való foglalkozással tervezzük. Mindent
elengednénk az évre, ami kötelességet vagy kényelmetlenséget jelent.
Ekkor jön azonban képbe a távolabbi rokonság: nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek. Két lehetőség
van: vagy szánkat húzva elmegyünk a párunk kedvéért, és számunkra alig ismert rokonoknál töltjük
az ünnepeket, majd hulla fáradtan esünk vissza a munkába, vagy vitatkozni kezdünk. A helyzet nem
egyszerű: ha kedvünk ellenére részt veszünk a programon, az egész karácsonyt élvezhetetlenné teszi
számunkra, viszont, ha felvetjük, hogy idén nem maradhatna-e el a látogatás, könnyedén rossz
hangulat kerekedhet. Az ünnep így is úgy is meg lesz mérgezve, a kérdés már csak az, hogy éppen
miért.
Miért pont a Karácsony az az alkalom, amikor mindenáron össze kell jönni? Amikor mindenkivel
találkozni kell? Olyan rokonokat látogatni, akikkel egész évben csak felületes kapcsolat volt… Ha
kirángatnak az otthonomból, amit hetek óta igyekeztem díszíteni, csinosítgatni, hogy jó érezzem
magamat, az nem biztos, hogy nekem jó. Egész évben rohantunk, most köntösben, meleg házi
zoknival a lábamon forralt bort akarok inni a párommal a kanapén…Vidám karácsonyi filmeket akarok
nézni akár egyedül, vagy a gyerekeimmel…
Mi, emberek nagyon sokat változtunk az utóbbi időben. Rengeteg inger ér bennünket, a munkán
kívül is sok mindent csinálunk, folyton el vagyunk maradva a teendőinkkel. Az ünnepnek hála lenne
pár nap, amikor elcsendesedünk, és élvezzük, hogy végre otthon vagyunk a saját családunkkal. Rossz
emberek lennénk attól, hogy ez az egyetlen vágyunk Karácsonykor?
Ne menjünk rokonról rokonra ebben a három napban, ha azt nem érezzük a magunkénak. Jogunk van
úgy ünnepelni, vagy nem ünnepelni, ahogy mi szeretnénk. Ettől nem vagyunk rosszabb emberek,
nem érünk kevesebbet. Nekünk kell tudni, hogy mi az, ami feltölt bennünket, mi az, amitől jobban
érezzük magunkat. Családtagjainknak ebben az esetben próbáljuk ezt elmagyarázni, bár igen
valószínű, hogy nehezen fogják elfogadni, de túl fognak lépni rajta, ha szeretnek bennünket. Egész
évben rohanunk, ha úgy érezzük, hogy ez a három nap nekünk a befelé fordulásról kell szóljon, akkor
tegyük azt, bátran álljunk ki e mellett.
(DHL-2024)